Jóbarát

Tigris macska Scotch legjobb barátja! Még azt is megengedi, hogy a táljából a macska elcsenjen egy-két szem tápot!

Nagyokat szoktak hancúrozni. (((Bár Scotch néha kissé eldurvul!!!)))


A bunyó!



Egy-egy ilyen birkózás után nagyokat alszanak:


Menj arrébb!! ... vagy inkább aludjunk!!!

Eredmény

Április 11. szombat:
Klubkiállítás: Kölyök - nagyon ígéretes Bírált:Lilian LLeton
(Scotch a mai napon 7 hónapos!)

Április 12. vasárnap:
CACIB: Kölyök - nagyon ígéretes Bírált:Walter Jungblut
BIS-ben az első 5-ben!
(A mai napon lettem 40 éves!!!! Szép ajándék volt!)











Ja!! Annyira izgultam, hogy egy fényképet sem csináltunk!!!
Cserébe egy-két standard kép Scotchról!!

A megmérettetés

Hát, ez a hétvége is eljött!! Péntek du. elindultunk, Anyu, Andris fiam, Scotch és én Szilvásváradra. Szombaton klubkiállítás, vasárnap CACIB kiállítás vár ránk! Nagyon izgulok! (((Biztos nem áll meg, biztos úgy kell rángatni a póráz végén!)))
Pedig Scotch nagyon szép! Szép lett a szőre, amit nagyon köszönök Borsodiné Csuka Marynek Nagykozárban, aki lelkiismeretesen, nagy gonddal kozmetikázta kutyámat! Mindig biztatott, sok jó tanácsot adott. Köszönöm Mary!!!

Aztán eljött a szombat! Mi indultunk elsőként a skótok között, kölyök osztályban. Azt sem tudtam, mit csináljak! De Scotch szépen helyt állt, ment, beállt. A bírónő megdícsérte!

Vasárnap még több kutya, még nagyobb közönség, még nagyobb izgalom! Scotch ügyes volt ma is!

Nagyon jól éreztük magunkat mindannyian! Jó volt új barátokra találni, egymás kutyáiért izgulni, szurkolni, bosszankodni egy-egy furcsára sikerült bírói döntésen. Jó látni és érezni, hogy sok az olyan "kutyabolond", mint a mi családunk! Hiszem, hogy ezeknek az embereknek a lelke több, mint annak, aki állatok nélkül él!
Köszönöm Tóth Móninak is a sok segítséget, tanácsot és ezt az imádnivaló kutyát!

Újabb problémák!

A standard már megy (((vagy megyeget?!))). Újabb teendő. Séta a ringben. De az én kutyám nem hajlandó pórázon menni! Újabb próbálkozások, kínlódás, de nem megy. Közben Móninál jártunk, akinél elpanaszoltam a dolgot. A beszélgetés közben kiderült, hogy nekem van ám még egy kutyám, egy szép Airdale terrier, Connor személyében. Csakhogy én nem mertem a két kutyát összeengedni, mert mindkettő kan. Erre Móni elmondta, hogy a kölyköt biztos nem bántaná.


Irány haza...! A két kutya össze, kezdeti ismerkedés után nagy játék! FÚÚÚ! Hát ez működik. Pórázokat elő! .... és láss csodát! Scotch gyönyörűen pórázozik!!!


Újabb gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás...!!!







Mester és tanítvány!

Nem adjuk fel!!!

Mit mondjak, fogalmam sem volt, hogy ez milyen nehéz dolog. Kezdjük az "egyszerű" beállítással. Scotch meg nem állt, fejét leszegte, ha a farkához nyúltam, leült, füle hátrasunyva! Próbáltuk így, úgy... nem megy. Mónival értekezve: hintáztatás. Eredmény semmi. Már azt mondtam, nekünk ez nem megy!
Aztán Maryhez mentünk kozmiba, Ő a jutalomfalatot javasolta. És láss csodát! A én torkos kutyám megállt, figyelt, nyugton maradt! Hiába, a gyomor! Ő is pasiból van!


Adj egy harit!!!!


Nyam-nyam

Kiállítás? Kiállítás!

Tudom-tudom! Mindenkinek a sajátja a legszebb!! De akkor is! Ez a kiskutya nagyon szép! Ugyan Móni megkérdezte, szeretném-e kiállítani majd, akkor nem tudtam, mi legyen! De ahogy nőtt Scotch, Mónival sok e-mailt váltottunk, képeket küldtem és Pécsett Mary, aki Scotch összevissza álló frizuráját csinos skót terrierresre igazította, Ő is azt mondta, hogy jó kiállású, szép kutya, egyre inkább érett bennem a gondolat: MEGPRÓBÁLJUK!








Az első szerencsétlen kísérletek standard
"beállítás" címén

A felcseperedés pillanatképei

A felcseperedés pillanatképei! A teljesség igénye
nélkül!

Az első kép

Ez az első kép Scotch-ról! Itt még kis csíra volt
és úgy tűnik, mint egy áldott jó kutya! DE NEEEM!
Eleven és kíváncsi volt az első pillanattól kezdve!
A kedvesem nem volt boldog, hogy bővült a család.
"Kutya nem való lakásba!" De amikor a második napon,
hazaért, a kis skót úgy megugatta, hogy rögtön meg-
szerette a kis házőrzőt!

A nagy elhatározás

2008. október 23-n reggelre szeretett Basset hound kutyám, Arnika meghalt. Nagyon megsirattuk, meggyászoltuk. Aztán megszületett bennem a döntés: kutya kell, ((( most, azonnal!!!))) Már régóta vágytam egy karakteres, egyéniséggel bíró kutyára. ... és rádöbbentem, hogy nekem egy skót terrier KELL! Irány a net, természetesen kiskutya sehol. Hetekig böngésztem, telefonálgattam, amikor megkaptam Tóth Móni telefonszámát, hogy neki van kiskutyája!
Mónival majd egy órát beszélgettünk telefonon, ecsetelte a fajta előnyeit és nem hallgatta el a hibáit sem. Úgy gondolom, nagyon korrekt volt, nem akarta rám "tukmálni" a kiskutyát, hanem igenis gondoljam meg, mielőtt döntök!

.... és IGEN!!! Irány több 100 km-re a kiskutyáért. Megláttam ... Azonnal Ő kellett!!