Gondoltam egy merészet és nagyot: beneveztem Scotch-t a világkiállításra. Hát, okoztam magamnak egy pár álmatlan éjszakát! Nagyon-nagyon izgultam! ... és nagyon sokat gyakoroltunk Scotch-csal. Már féltem, hogy ráun és nem hajlandó majd dolgozni nekem.
Aztán eljött a nagy nap! Már előző nap Pestre utaztunk, hogy ne kelljen korán kelni. Hát mondanom sem kell, hogy nem sokat aludtam így sem, mert nagyon ideges voltam!
A ringben örültem, hogy nem mi voltunk az elsők, mert Scotch nem igazán szeret elöl menni. Aztán a bírónő 2 részre osztotta a társaságot.Természetesen, a második részben elsők voltunk! Hát alig voltam ideges!
De Scotch szépen ment, nem forgolódott.
Aztán a bírónő válogatni kezdte a döntősöket! Leírhatatlan érzés, amikor 16 kutya közül, egy világkiállításon Rád mutat a bíró! Ennél jobb érzés az volt, hogy a ring szélén hallod, ahogy a barátok, ismerősök szorítanak! Köszönöm mindenkinek, nagyon jólesett!!!
Aztán az a boldogság, amikor ott állsz a fényképezőgépek előtt! Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek! A szám olyan száraz volt, mint a tapló!
Az eredmény:
Navigator du Moulin de McMonique: Exc-4 (Junior Male)
Bírált: Schwab Gitty LU

Idegességemben észre sem vettem, hogy a kutya 3 lábon áll:)))

Várakozás a bírálatra (Mögöttem a tábla: egy szép álom!!!! De lehet, hogy egyszer...)

A bírálat. Scotch végig állt és nagyon ügyes és türelmes volt.

Indul a séta!

Itt már a felszabadult mosoly!!!!
Köszönöm mindenkinek, aki segített, szurkolt, bátorított, tanáccsal ellátott! Köszönöm Móni a jó tanácsokat a beállításhoz, az építő kritikákat és nagyon köszönöm Mary neked is a kozmit, a törődést, a sok-sok segítséget!!!!